Egy vers születése sokszor függ egy ember érzelmi állapotától, sőt, talán attól függ a legjobban. Ha süt a nap, szinte szikráznak a sorok, ha szomorúság tölt el valakit, a vers szavai fekete árnyalatot vesznek fel, ha pozitív hatás éri, repülnek, szárnyalnak a szavak, és még sorolhatnánk.

A fekete út

Halk sikollyal menekül a fény,
Éles karmaival megsebezte a sötétség.
Zihál, reszket, kiutat keresvén
Az ismeretlenbe zuhan, s elég.
Sok apró fénypontra szakad ereje,
Utoléri elmúlása, ó jajj, nincs reménye.
Lassan kihűl a tisztító fény ereje,
Segítő kéz nem éri el, s eljő békessége.